Kezdetnek egy kérdés: Ki az a mai világban, aki úgy él, ahogy valóban szeretne? Szerintem nem sokan vágják rá zsigerből, hogy ,,Én!”.

Minden rossz irányba halad és mi hagyjuk, hadd menjen. Jó ez így? Nem! Olyan apróságokon múlik minden: egy éhes hajléktalannak átnyújtott vajas kiflin, egy kedves mosolyon vagy egy szülinapi köszöntőn. Sok apró dologgal feldobhatnánk embertársaink napját, mi mégis elsétálunk a bajba jutott mellett, mogorván nézünk mindenkire és bosszúból ,,elfelejtjük” a barátaink szülinapját, mert nekik kiment a fejükből a miénk. Ettől a világ nem lesz jobb. Nem azért kell kedvesnek lenni, hogy cserébe kapjunk valamit. Miért nem elég nekünk a tudat, hogy Mi legalább jól csináljuk?