,,A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg.”                                                                                  (Abraham Lincoln)

 

Erről annyi ember az eszembe jut. Akiknek fontosabb mások véleménye, mint az, hogy önmagukat adják. Akik ha egy fát látnak nyáron, csak az árnyékára figyelnek, pedig a fa nélkül az sem lenne. Miért fontosabb a látszat, mint a belső értékek?!

A gyerekem apja jut erről eszembe. Mikor megkérdeztem tőle, mégis mire vitte az életben, azt felelte: ,,Az én nevemet sokan ismerik!” Szerintem ez nem olyan nagy dolog. Senki nem ismeri igazán, mert mindenkinek azt adja amire vágyik: a bunkót, a poénosat, a lazát vagy a bölcset. Pedig egyik sem ő. Mind csak árnyék, de hol van a fa?