<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Cím Nélkül</provider_name><provider_url>https://martetta.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Martetta</author_name><author_url>https://martetta.cafeblog.hu/author/martetta/</author_url><title>A fa meg az árnyéka</title><html>&lt;p&gt;,,A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg.&quot;                                                                                  (Abraham Lincoln)&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;Erről annyi ember az eszembe jut. Akiknek fontosabb mások véleménye, mint az, hogy önmagukat adják. Akik ha egy fát látnak nyáron, csak az árnyékára figyelnek, pedig a fa nélkül az sem lenne. Miért fontosabb a látszat, mint a belső értékek?!&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;A gyerekem apja jut erről eszembe. Mikor megkérdeztem tőle, mégis mire vitte az életben, azt felelte: ,,Az én nevemet sokan ismerik!&quot; Szerintem ez nem olyan nagy dolog. Senki nem ismeri igazán, mert mindenkinek azt adja amire vágyik: a bunkót, a poénosat, a lazát vagy a bölcset. Pedig egyik sem ő. Mind csak árnyék, de hol van a fa?&lt;/p&gt;
&lt;p&gt;&nbsp;&lt;/p&gt;
</html><type>rich</type></oembed>